Egy kis könyv a Taoról... Oshonál jobb útikalauz talán nem is létezik a világon, ha a vallások és filozófiák univerzumát vesszük célba. Habár itt aranykapu, a tao valójában maga az út. A tiszta és egyszerű mondanivaló, hogy az állapot amire vágysz, az oda vezető út maga. Másszóval, hogy a megvilágosodás maga a munka, az a megfeszítetett áldozatos munka, amit azért végez az ember, hogy tudatos legyen.
A Zen és a Tao közelsége éppen ebből adódik, hogy mindkettő ugyanazt az egyszerűséget használja a lényeg kifejezésére. Habár vallások ezek, mégis mindkettő olyan filozófiát képvisel, amely önmagában hordoz egy teljesen egyszerű módszert. Olyan módszert, amit csak lemondásokkal, elfogadással, és befektetett munkával alkalmazhatunk.

A Tao nem más, mint Isten egy másik neve. És ez egy sokkal szebb név, mert az "Isten" szó már túlságosan is elcsépelt. (...) Ebben a tekintetben a Tao igazán gyönyörű. A Taót nem bálványozhatod, mert képzeletedben nem személyesül meg. A Tao egyszerűen egy alapelv, nem pedig egy személy. Nem bálványozhatsz egy elvet - a Taóhoz nem tudsz imádkozni. (...) A Tao nem jelent mást, mint a mindenek fölött álló elvet, amely egységgé rendezi a mindenséget. A lét nem egy káosz, ezt biztosan állíthatjuk; a lét egy kozmosz. Mérhetetlen rend uralkodik benne, egy önmagából fakadó rend, s ennek a rendnek a neve a Tao. A Tao egyszerűen a mindenség harmóniáját jelenti.